Máté (4 éves)

Gyermekünk családi körben teljesen felszabadultan visel­kedett, de hamar észre­vettük, hogy idege­nekkel nem áll szóba, szégyenlősen visel­kedik. A bölcsődében a gondozónénikkel egy évig nem állt szóba, az oviban is csak a leg­szüksé­gesebb kommu­nikációt foly­tatta óvónőivel. Kiscsoport végére súlyosbodni láttuk a tüneteket, előfordult, hogy nagyszüleivel sem volt hajlandó kommunikálni, pedig napi kapcsolatban voltak. Felmerült az elektív mutizmus (helyhez kötött hallónémaság) gyanúja. Mátét elvittük logopédushoz, de ott csak egy foglalkozást kapott összesen.

Mónikához fordultunk segítségért, és rögtön elkezdtük az általa javasolt tréninget. Máté eleinte nagyon lelkesen vett részt otthon a feladatokban, de amikor látta a rendszerességet, próbált kibújni alóla. Ezt határozottan nem hagytuk, mert tudtuk, hogy a feladatok nem fájnak neki, és csak játszmázik velünk.

Nagy örömünkre Máté egyre oldottabb lett, és hamarosan olyan közösségben is megszólalt, ahol előtte 2 évig csak köszönt. Az oviban is nyitott, bátor, önérvényesítő lett. A mai napig kitűnő tanuló.

Nemigen tudom szavakba foglalni, azt a sok pozitív hatást, amit a TSMT nyújtott gyermekünknek és a családunknak. Nagyon-nagyon sok köszönet érte.