Gyermekünk családi körben teljesen felszabadultan viselkedett, de hamar észrevettük, hogy idegenekkel nem áll szóba, szégyenlősen viselkedik. A bölcsődében a gondozónénikkel egy évig nem állt szóba, az oviban is csak a legszükségesebb kommunikációt folytatta óvónőivel. Kiscsoport végére súlyosbodni láttuk a tüneteket, előfordult, hogy nagyszüleivel sem volt hajlandó kommunikálni, pedig napi kapcsolatban voltak. Felmerült az elektív mutizmus (helyhez kötött hallónémaság) gyanúja. Mátét elvittük logopédushoz, de ott csak egy foglalkozást kapott összesen.