Búcsú Lakatos Katalin Ph.D-től

Drága Kati!

Végtelenül hálásak vagyunk Neked erődért, gondolataidért, tudásodért, példamutatásodért, amit tapasztalhattunk, amikor csak körülötted voltunk. Igyekszünk méltón megőrizni mindent, amit kaptunk, és folytatjuk azt a szellemiséget, amit megtanultunk Tőled.

Minden, amit létrehoztál, tovább él és virágzik bennünk, akikben hittél, bíztál és abban a számtalan kisgyerekben, akiken fáradtságot nem ismerve segítettél és akiken mi is segíteni fogunk.

„A TSMT szenzomotoros terápia. Azoknak szól, akik organikusan éretlenek. Az organikus éretlenség azt jelenti, hogy késhetnek a gyerek idegrendszerében azok a genetikusan kódolt folyamatok, mint például a fejemelés, kitámasztás, kúszás, mászás, járás, futás vagy egy beszélő, szerető környezetben a figyelem kialakulása, hangforrások beazonosítása, hangok kiadása, a beszéd elkezdése.

A késésre a nem felvilágosult, gyermekét rossz ösztönnel védő családok azt mondják, hogy nem baj, majd kinövi, behozza. Mi tudjuk azonban, ha elkezdődnek a késések, az egész fejlődés lelassul, és amire iskolába kerül a gyerek, az életkora alapján el kell küldeni, de az érettsége alapján iskolaéretlen. Aki éretlenül megy az iskolába, az nem fog beválni.

Az iskolában ülnie kell, amikor ő ugrálni akar. Azt mondják, nézd az Á betűt, miközben neki nem is mozog rendesen a szeme, pedig nem látássérült, és nem is szemüveges dioptria kell neki, hanem valami más.

Itt jön a kérdés, hogy mivel vizsgáljuk és mi legyen a terápia. Ötéves kortól erre alkalmas az Állapot-és mozgásvizsgálatunk. Amikor megállapították, hogy éretlen az idegrendszer, jön a következő lépcsőfok, a terápia. A tervezett szenzomotoros tréning egy ilyen terápia erre az éretlenségre. A szenzomotoros szó az érzékelés és a mozgás kapcsolatát jelenti.

Mi azt látjuk, hogy a gyerek nem úgy mozog, nem úgy ír, nem úgy beszél vagy nem úgy gondolkodik – tehát mi csak az outputot látjuk, a kimenőt. A jelenleg ismert gyógypedagógiai, pedagógiai terápiák pedig erre rágyakorolnak: ha ügyetlen vagy, tornászunk, ha nem tudsz olvasni, akkor gyere, olvassál. Tehát az outputot gyakorolják. A szenzomotoros terápia pedig azt mondja, hogy mielőtt kijött egy rossz motoros válasz, azelőtt volt egy földolgozás, és bement valami, amire ő ezt rakta össze.

A TSMT tehát egy újraindítós terápia: először rakjuk össze az érzékleteket, tanulja meg jó helyre átkapcsolni, értelmezni, mert akkor jót fog kirakni.

A szárazföldi terápiában mi főleg vesztibuláris és taktilis ingereket alkalmazunk. A vesztibuláris az egyensúlyszervet jelenti, tehát nagyon sok olyan gyermekmozgatás van a tornánkban, amely az egyensúlyérzékre hat. A vesztibuláris ingerek egy előrehuzalozott hálózatban futnak körbe az agyban. Az, hogy kinek milyen a hálózata, nem IQ- függő, hanem érésfüggő. Az éretlen gyerekeknél a vizsgálatban a hálózatokat gyengének, alulműködőnek találjuk és hálózatot javítunk.

A TSMT regressziós terápia, tehát visszamegyünk a legelejére, ahol a hálózatoknak kellett volna fölépülni és olyan feladatokat adunk, amelyektől a hálózat bejáratódik, az idegrendszerben jobb átkapcsolások és értelmezések lesznek, ezért javulni fog a vége is.

Az egyéni TSMT-re általában a családok vannak betanítva. Ennek a szárazföldi továbblépése a csoportos TSMT, ott berendezett, úgymond dzsungel tornatermekben kell „túlélő” gyakorlatokat végezni. Ez például azt jelenti, hogy ki van kötve két kötél úgy, hogy a gyerek keze és lába is egy-egy kötélen van és át kell evickélni egyik oldalról a másikra látott minta alapján. Itt derül ki, hogy a gyerek, amit lát (segítségadás, minta) nem is tudja befényképezni. Az a gyerek lesz az ügyes, a talpraesett, a túlélő és az érett, akinek ha helyzetekben mutatnak valamit, azt megnézi és el tudja végezni.

Tízéves kor fölött már nem szoktunk terápiát kezdeni. Egyrészt egy tízéves gyereket nem úgy mozgatok, mint egy négyévest, másrészt az idegrendszer plasztikus mivolta miatt ugyanannyi munkával kisebb lesz az eredmény.

A TSMT-nek van egy hidroterápiás része is, a HRG, ami 1994 óta védett magyar terápiás módszer. A TSMT kidolgozása 1991-től kezdődött.

Én 1982 óta dolgozom eltérő fejlődésű gyerekekkel. A Budapesti Korai Fejlesztő Központba csupa olyan gyereket kaptam mozgásterápiára, akik nem néztek, nem működtek együtt, vizsgálhatatlanok voltak. Azon dolgoztam, hogy erről a szintről hogyan lehet felhozni őket, mert a szülőknek és a társadalomnak is érdeke, hogy ne eltartott gyerekek, majd eltartott felnőttek legyenek, hanem kompetens, munkára fogható, tanulni képes, változtatni tudó, beilleszkedő valaki. A HRG és a TSMT ebben segít.

Ha a gyerek agyában ott a hálózat, csak nem működik, mert az érési folyamatok lelassultak, leálltak, akkor nagyon jól be lehet indítani. Ha például ciszták vannak az agyában vagy agyvérzése van, amely után agyállomány-leépülés történt, akkor nem lesz akkora az eredmény, mert a hálózat megtört.

Akkor van gond és akkor kell szakemberhez fordulni, ha a szülő eltérő fejlődésmenetet tapasztal a mozgás, beszéd, figyelem, együttműködés, rajzolás, értelmes játék terén. Ha a gyerek passzívabb vagy túlpörög vagy éppen megkésett fejlődésű mindenképpen szakemberhez kell fordulni.

A HRG és TSMT terápiák azoknak a gyerekeknek is jók, akiket pedagógiai módszerrel, azzal, hogy gyere ülj le és csináld, rimánkodással, büntetéssel, jutalmazással sem lehet ösztönözni.”

Forrás: Lakatos Katalin Ph.D, 2011.